Helyes-e az az álláspont, mely szerint a Kormányrendelet 3. § (1b) bekezdésében a „szükséges és alkalmas” fordulat nem vonatkozik a vármegyebérletre és az országbérletre?
A Kormányrendelet célja, hogy a munkába járás kapcsán felmerült szükséges költség kerüljön megtérítésre a munkavalló részére.
A Kormányrendelet 3. § új (1b) bekezdéssel történő kiegészítésének célja az volt, hogy a Kormányrendeletben meghatározott munkáltatói költségtérítés ne csak a munkavállaló lakóhelye (tartózkodási helye) és munkahelye közötti viszonylatra kiadott bérletére, hanem a területi érvényességű bérletre vonatkozóan is biztosítható legyen a munkáltató által, amennyiben a lakóhely (tartózkodási hely) vagy a munkahely az adott érvényességi területre esik.
A módosításnak ugyanakkor nem volt célja, hogy a munkáltatót munkába járás költségtérítése jogcímen olyan területi érvényességű bérlet árának részbeni megtérítésére kötelezze, amely nem szükséges a munkába járáshoz, illetve drágább egy, a munkába járásra szintén alkalmas viszonylatra kiállított bérletnél, ami ezáltal a munkáltatónak többletköltséget jelentene.
A módosítás csupán lehetőséget adott arra, hogy – a Korm. rendeletben foglalt előírások figyelembevételével – a munkavállaló a munkáltatótól a munkába járáshoz (a napi munkába járáshoz és/vagy a hazautazáshoz) igénybe vett helyközi ország- vagy vármegyebérlet árának meghatározott mértéke szerinti utazási költségtérítést kaphasson, illetve ezt a munkáltató a munkavállalójának megadhassa.
A módosítás nem kötelezi sem a munkavállalót, sem a munkáltatót arra, hogy a munkavállaló lakóhelye (tartózkodási helye) és munkahelye közötti viszonylatra kiadott bérlet vagy menetjegy helyett helyközi országbérletet, vármegyebérletet vagy egyéb területi érvényességű bérletet számoljon el a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésként, vagy fordítva, ezáltal biztosítva mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak az adott körülmények között legkedvezőbb díjtermék megválasztását. A munkáltató nem kötelezheti a munkavállalót arra, hogy a munkába járáshoz használható vármegyebérlet, országbérlet vagy egyéb területi érvényességű bérlet helyett viszonylatra kiadott bérletet vagy menetjegyet váltson, ha a viszonylati érvényességű díjtermék drágább az adott területi érvényességű díjterméknél, mivel ezzel a munkavállalónak még 86%-os költségtérítés mellett is többletköltséget okozna.
A munkáltatói költségtérítés adójogi szempontját befolyásolja, hogy egyrészt a Kormányrendelet szerinti térítési forma alternatív, illetve az abban rögzített mértéknél meghatározott mértékig magasabb térítés is adómentesnek tekinthető, másrészt azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a Kormányrendeletben rögzített feltételek sem. Ebből és az előzőekben leírtakból következően az egy vármegyét érintő munkába járás esetén a viszonylati jegy vagy bérlet helyett legfeljebb az egy vármegyére érvényes vármegyebérlet ára téríthető adómentesen, akár 100%-os mértékben, és ha ilyen esetben a munkáltató elfogadja az országbérletet, a vármegyebérlet árát meghaladóan fizetett költségtérítés a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként adókötelessé válik. Hangsúlyozzuk, hogy a munkáltatónak nem kötelessége, hogy az egy vármegyét érintő munkába járás, illetve hazautazás esetén az országbérlet árához nyújtson költségtérítést.
A Kormányrendelet a munkáltató térítési kötelezettségét a szükséges költségek megtérítésére korlátozza, ami értelemszerűen az olcsóbb megoldás választását jelenti. Nem zárható ki azonban, hogy a munkáltató saját döntése alapján a szükségesnél magasabb mértékű térítést biztosítson a munkavállaló számára, vagyis nem kifogásolható, ha a munkáltató akkor is a munkába járásra egyébként alkalmas vármegyebérlet alapján téríti meg a költségeket, ha egyébként az adott viszonylatra szóló jegy vagy bérlet olcsóbb lenne. A vármegyebérlet árának akár 100%-ban történő megtérítése ilyen esetben az Szja tv. 25. § (2) bekezdése szerint adómentes.